ἐνάλιος
1ἐνάλιος — in masc nom sg …
2ενάλιος — α, ο (AM ἐνάλιος, α, ον και ἐνάλιος, ον Α επικ. και λυρικ. τ. εἰνάλιος, α, ον και ος, ον) αυτός που βρίσκεται ή ζει στη θάλασσα, θαλάσσιος, θαλασσινός (α. «ἐναλίων πόρων», Αισχ. β. «ἐνάλιος λεώς» οι ναυτικοί, Σοφ. γ. «Νηρέος εἰναλίοι τε κόραι» οι …
3εἰναλίων — ἐνάλιος in fem gen pl (epic) ἐνάλιος in masc/neut gen pl (epic) εἰνάλιος fem gen pl εἰνάλιος masc/neut gen pl …
4εἰνάλιον — ἐνάλιος in masc acc sg (epic) ἐνάλιος in neut nom/voc/acc sg (epic) εἰνάλιος masc acc sg εἰνάλιος neut nom/voc/acc sg …
5ἐναλίων — ἐνάλιος in fem gen pl ἐνάλιος in masc/neut gen pl …
6ἐννάλιον — ἐνάλιος in masc acc sg ἐνάλιος in neut nom/voc/acc sg …
7ἐνάλιον — ἐνάλιος in masc acc sg ἐνάλιος in neut nom/voc/acc sg …
8εἰναλίαις — ἐνάλιος in fem dat pl (epic) εἰνάλιος fem dat pl …
9εἰναλίαισι — ἐνάλιος in fem dat pl (epic ionic aeolic) εἰνάλιος fem dat pl (epic ionic aeolic) …
10εἰναλίη — ἐνάλιος in fem nom/voc sg (epic ionic) εἰνάλιος fem nom/voc sg (epic ionic) …