κελεύειν el
1κελεύειν — κελεύω urge pres inf act (attic epic) …
2велеть — велю, укр. велiти, др. русск., ст. слав. велѣти, велѭ βούλεσθαι, θέλειν, κελεύειν, λέγειν (Супр.), болг., макед. веля говорю , сербохорв. диал. вѐљу, словен. veleti, чеш. veleti; чередование гласных: воля, довлеть. Первонач. атематический гл.… …
3Ариант — (Аριάνταν)  скифский царь, который упоминался Геродотом почти 25 веков назад в таком контексте: «В этой местности (у верховий Гипаниса  Буга) стоит медный сосуд величиной, пожалуй, в шесть раз больше сосуда для смешения вина, который… …
4CELEUSMA — apud Martialem, l. 3. Epigr. 67. v. 1. s. Cessatis pueri nihilque nostis; Vatreno, Eridanoque pigriores: Quorum per vada tarda navigantes, Lentos tingitis ad celeusma remos: Graece κέλευσμα, clamor est et hortatio nautica, quâ se invicem nautae,… …
5IMBER — signum serendi, apud Plin. l. 18. c. 26. Sementis tempora plerique praesumunt, et ab undecimo die autumnalis aequinoctii fruges serunt, continuis diebus certo prope imbrium promisso; Xenophon, antequam Deus signum dederit. Hoc Cic. nosier imbre… …
6SATIO — I. SATIO Macedoniae oppidum circa Lychnidem paludem. Polyb. l. 5. II. SATIO circa Vergiliarum occasum fiebat, in Graecia fere omni et Asia, Plinio l. 18. c. 7. Aestiva, quae aestate ante Vergiliarum exortum seruntur, ut milium, panicum, sesama,… …
7προσβάλλω — ΝΜΑ, προσβάνω και προσβέλνω Ν, επικ. τ. προτιβάλλω Α [βάλλω] κάνω επίθεση, επιτίθεμαι, εφορμώ («τὴν μὲν ἄλλην στρατιὴν κελεύειν πέριξ προσβάλλειν τὸ τεῑχος» Ηρόδ.) νεοελλ. 1. βλάπτω, κάνω κακό («ο ιὸς προσβάλλει κυρίως το νευρικό σύστημα») 2.… …
8προσεπιβάλλω — Α [ἐπιβάλλω] 1. ρίχνω, πετώ, θέτω κάτι άλλο επί πλέον επάνω σε κάτι («προσεπιβαλόντας τῆς γῆς κελεύειν ἀπαγγεῑλαι τῷ Ξέρξη», Πολ.) 2. επιβάλλω επιπροσθέτως 3. προσθέτω, επιβαρύνω επί πλέον …
9συννομοθετώ — έω, ΜΑ [νομοθετῶ] νομοθετώ από κοινού («συννομοθετεῑν κελεύειν τίς νικᾱν ἄρα δίκαιος», Πλάτ.) …
10υποκαίω — ὑποκαίω ΝΜΑ, και αττ. τ. ὑποκάω Α νεοελλ. μτφ. συντελώ κρυφά στην έξαψη πάθους, υποδαυλίζω, συνδαυλίζω μσν. αρχ. βάζω φωτιά κάτω από κάτι προκειμένου να τό ψήσω ή να τό θερμάνω (α. «ἕψουσι ὑποκαίοντες τὰ ὀστέα τῶν ἱρηίων», Ηρόδ. β. «ὑποκαίειν τὴν …